A Balaton mitológia előzményei
2020. szeptember 03.
A következőkben azt a személyes életutat kívánom felvázolni, amely a Balaton mitológia létrehozásához vezetett. Azokat a külső benyomásokat, belső indíttatásokat és döntéseket szeretném felvillantani, melyek szükségesek voltak ahhoz, hogy mostantól Önökkel együtt munkálkodhassunk a Balaton mitológia történeteinek, a balatoni meséknek, mondáknak, mítoszoknak, legendáknak, regéknek és szövegtöredékeknek a megőrzésén, ápolásán, felelevenítésén és folyamatos újra teremtésén, valamint ezen történetek lényegi mondanivalóinak átemelésén a mindennapi életbe és az ünnepnapokba, hogy élhetőbb, fenntartható, szebb és lélekkel telített legyen az életünk.
1. A helytörténeti szakkör
A balatoni mesék, mondák, mítoszok, legendák és regék kutatásának története nagyon, nagyon régen kezdődött nálam. Még az általános iskola felső tagozatába jártam (1974-78) Balatonfüreden a Radnóti Miklós Általános iskolában, amikor Felföldi Dezső tanár úr, aki a magyar irodalmat és a földrajzot tanította nekünk helytörténeti szakkört hirdetett. Érdekelt a téma ezért elmentem rá. Olyan izgalmasan adta elő nekünk a Balaton kialakulását, a legendákat, a történelmi eseményeket és a nevezetességekről a tudni valókat, hogy teljesen magával ragadott a téma. Az elkövetkező évek folyamán felkerestem kerékpárral minden Balatonfüredhez közeli látnivalót, kiolvastam Lipták Gábor számtalan könyvét, nézegettem a régi balatoni térképeket, bújtam a balatoni útikönyveket.
2. Múzeumi tapasztalat
Általános iskola után aztán sokáig háttérbe szorult a téma, de 1985-87 között ismét szembe találkoztam a témával, amikor a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóságnál dolgoztam, mint grafikus. A feladatköröm sokoldalú volt, a műtárgyrajzoláson, kiállítás építésen, kiadványok (plakát, szórólap, katalógus) nyomdai előkészítésen kívül, készítettem helyszínrajzokat a tapolcai templomdombi ásatáson, Dr. Töröcsik Zoltán megyei múzeumigazgató mellett, rajzoltam Dr. Uzsoki András múzeum igazgatóhelyettesnek a tihanyi altemplomi kutatásai anyagának publikálásához. Ezen feladatok kapcsán és a velük meg a többi muzeológussal történt beszélgetések alkalmával rádöbbentem, hogy a sok ellentmondás ellenére van létjogosultsága a legendák világának és az emberi emlékezet tévedéseinek az egzakt tárgyi emlékekre és hitelesített dokumentumokra támaszkodó történettudományban. (például Dr. Töröcsik Zoltán a Tapolcai templom dombi ásatáson szóbeszédek alapján, mely szerint orosz katona van ott elásva, bukkant középkori és római kori sírokara.) Azóta is folyamatosan foglalkoztat ez a téma: a mesék, mítoszok világa, a történettudomány, a régészet, az ornamentika és az archaikus figurális képi ábrázolás.
3. Mesekönyv illusztrálás
A legközelebbi alkalom, ami a Balaton mitológiához kapcsolható az, amikor mesekönyveket, Benedek Elek meséit és rövidített meséket illusztráltam. A tündérmesék kapcsán szembe találtam magam egy alapvető problémával: miként lehet ábrázolni, képileg megjeleníteni, racionalizálni a mesék világát? Számos kritériumnak kell megfelelnie egy illusztrációnak: eladható és szép legyen a kép, szeressék a gyerekek, népies legyen, de meseszerű is, inkább racionális, mint elvont legyen az ábrázolás. Ennek kapcsán kezdtem el tanulmányozni a meséket, olvastam a meseértelmezéseket, a tudományos értekezéseket, beleástam magam a népimotívumok, ornamentikák és népi figurális ábrázolások mellett a ma divatos rajz és animációs filmek képi világába is.
Az első ilyen jellegű mesekönyvben (Benedek Elek Nagymesekönyv 2. 1995.) a kiadó (Esély Könyvkiadó) kérésére realista stílusban próbáltam meg megjeleníteni a meséket. Ez a stílus a 10-13 éves korosztálynak esetleg jó lehet, de ők már nem olvasnak mesét. A 3-5 évesek, akiknek ezeket a meséket olvassák a szülők nem ilyen illusztrációk valók. A második magyar népmeséket tartalmazó könyvben (Láss csudát 1999. új kiadásban Egyszer volt…) szintén a kiadó kérésére (Szalay könyvkiadó) az illusztrációk kicsid Walt Disney-s, kicsit a Jankovics Marcell féle magyar népmesék rajzfilmsorozat stílusában és felfogásában készültek. Ezek a rajzok sikeresek voltak, még ma is, 20 év után is megjelentetik őket. Az adott korosztály számára működő képesek, de hiányoltam belőlük a mesei világ varázslatos képi megjelenítését.
A harmadik ilyen jellegű mesekönyvhez (Benedek Elek Magyar népmesék, 2006) elég nagy szabadságot kaptam a kiadópárostól (Nóvum, Csodaország), így sok merész elképzelést és művészi kísérletet is megengedhettem magamnak. Voltak sikeres ötletek és voltak olyan illusztrációk is, melyeket így utólag megítélve, jobb lett volna, ha kukába dobok. Ekkor született meg két örökérvényű illusztrációm is a Kecskekörmök meséhez. Majd 10 év múlva 2016-ban, ezen illusztrációk stílusát követve és ötvözve az 1999-essel készítettem tizennégy olajfestményt, elsősorban Fáy András Sió a Balaton tündére című regéjének illusztrálására. Azt gondoltam, hogy sikerül szintézisbe hozni a különböző értelmezési és ábrázolási módokat. Valamilyen szinten ez sikerült is, de nem úgy, ahogy szerettem volna. Viszont ennek a kudarcnak lett egy tanulsága: nem lehet egységbe fogni, egységbe foglalni a sokféle nézőpontokból származó értelmezéseket. Nincs egy kívülálló, különleges nézőpont ahonnét mindenki számára befogadhatóan és elfogadhatóan láttatni lehetne ezeket a meséket, mítoszokat. Aztán a későbbiekben ismertetett tanulmányaimnak is köszönhetően döntöttem úgy, hogy a történeteket a befogadók igényéhez, elvárásaihoz és elfogadási szintjéhez kell igazítani. Mondhatjuk úgy is, hogy a nehezen befogadható értéket, a keserű gyógyszerhez hasonlóan édes szirupba rejtve kell beadni. Így mind írásban, mind képi világban fragmentáltan, a különböző gyermek korosztályoknak, a fantasy- és anime-rajongó kamaszoknak, az átlagembereknek és a műértőknek is más képeket kell készíteni.
A gyerekeknek szánt képi megjelenítéshez mintaként vehetjük az óvodai és iskolai kiegészítő anyagokat, a GraphArt Kiadó Tappancs újságjait, a gyerekeknek szóló televíziós csatornák műsorkínálatát, amelyek az életkori sajátosságoknak megfelelően adják a történeteket és a képi világot. Ezek helyes voltát a statisztikákon túl megerősíthetem saját megfigyeléseimmel és gyermekeimtől szerzett tapasztalataimmal is.
Az 1-4 éveseknek olyan képeket, figurákat kell készíteni, mint amilyenek a Dóra és barátai, a Bubbi guppik és a Mikes, a kislovag című animációs filmekben szerepelnek. A 3-8 éveseknek megfelelő képi világot az Így neveld a sárkányod és a Mia és én című animációs filmek adják vissza a legjobban. A 6-12 éveseknek viszont már a szuperhősös animációs filmek képi világa és figurái a megfelelőek. De a 6-12 éveseknek van már igénye művészibb alkotásokra is, melyet Rofusz Kinga és Szegedi Katalin művészi illusztrációi fejeznek ki a legjobban.
Áttérve a kamaszok és felnőttek képi világára, itt is a fragmentáltság megerősítését a filmiparból vehetjük. Ezek alapján a fantasy- és anime-rajongó fiatalokhoz a Balaton mítoszait képileg a képregények, animációs filmek és számítógépes játékok képi világának felfogásában és stílusában lehet eljuttatni. El kell fogadnunk azt a tényt is, hogy manapság a mítoszok képi megjelenítésének területén a fantasy világból kinőtt képi ábrázolás és a Gyűrűk ura, valamint a legújabb szuperhős filmek CGI (Computer-Generated Imagery) világa uralja a közízlést.
A felnőtt átlagembereknek Mucha és Klimt szecessziós, illetve Repin, Munkácsy és Zichy Mihály realista stílusa az, ami el- és befogadható. A művészetkedvelőket viszont a Reich Károly-féle grafikákkal, az Udvardi Erzsébet-féle táblaképekkel, vagy az Egry József-féle pasztellekkel, akvarellekkel lehet megérinteni.
4. A Balatoni mesekönyv terve
2003-ban készítettem a Szalay könyvkiadónak illusztrációkat a Tudod-e könyvsorozat 13. kötetéhez mely a Boszorkányok és varázslatok címet kapta. A kötetbe néhány szócikket én javasoltam Schmöltz Margit szerzőnek és párat írtam is, köztük a Balaton óriásról és a Sió tündérről szólót. A korábbiakban megjelent balatoni történeteket tartalmazó könyvek közül Lipták könyvei nem gyerekeknek szóltak. Czinke Ferenc könyve és Katona János kiskönyve pedig nem az, amit a gyerekek szívesen olvasnak nézegetnek. Ebben az időben jelent meg a Nők a Balatonért egyesület Balaton könyve is. De ebben sem volt olyan mint amit én szerettem volna látni és olvasni. Ezek kapcsán fogalmazódott meg benne egy Nagy balatoni mesekönyv ötlete. Egy olyan könyv, mely széles témában hozza a balatoni meséket, mondákat, regéket, legendákat a gyerekek nyelvezetére átírva, szépen és gazdagon van illusztrálva az előzőekben említett, kicsit Walt Disneys, kicsit magyar népmesés, kicsit művészibb stílusú illusztrációkkal. Sajnos az Internet térhódítása miatt és egyéb piaci átalakulások miatt a könyvpiac beszűkült, részben összeomlott. A kiadók sorra csődbementek, vagy csak visszafogottan terveztek. Új, saját kiadású, nagy költség vonzatú, illusztrált mesekönyvek kiadását elhalasztották.
5. Forrás kutatás
Naivan kezdtem bele a balatoni mesék utáni kutatásnak. Azt gondoltam találok egy-két olyan könyvet melyeben bőségesen találok megfelelő meséket, vagy mondákat amelyeket át lehet írni mesévé. Tévedtem. Sorra futottam bele a tévutakba, az adatok rengetegébe és a források elérhetetlenségébe. A balatoni mese, mint fogalom megfoghatatlan volt a könyvtárban. Sokszor többszáz oldalas könyvben csupán 2-3 mondat volt az, ami egy mondát ismertetett. Úgy 2006-ot írtuk akkoriban. Nem voltak még fent Pdf. formátumban az interneten a régi könyvek melyben így könnyű a keresés. Ma már könnyűszerrel tudom bővíteni az anyagot köszönhetően a Googlenak, a MEk-nek, az Arcanumnak és a Library Hungaricana adatbázisainak. A Google minden régi könyvet beszkennel és folyamatosan bővülve közread. Így ma már digitálisan betudtam szerezni, angol, német, szerzők 100-150 évvel ezelőtti könyveit is. De épp legutóbb egy Bécsi könytár digitális archívumából töltöttem le egy 1856-os magyar nyelvű könyvet. A korabeli magyar folyóiratokat pedig a Hungaricana segítségével ma már könnyen elérhetjük. Ezzel szemben nem is olyan régen 15 évvel ezelött napok hosszú sorát töltöttem különböző könyvtárakban olvasással, kutatással, jegyzeteléssel. A forrás kutatási gondok viszont tovább gyűrűztek. Hiába találtam meg a hivatkozást, hogy melyik történetet melyik könyvben találom, nem volt meg a könyv. Például az Ethnográfia 1916-os különszáma Reikovic Dahorka - A Balaton keltezésének mondái című alapvető írásával nem volt meg a Bakonyi Múzeumban, sem a Veszprémi Megyei Könyvtárban. végül Kecskeméten találtam meg. A Széchenyi könyvtárban nem találták Gebhardt János 1856-os német nyelvű művének az első kötetét, mert még nem digitalizálták akkor a régi katalógus cédulákat és a régies betűtípussal, kézzel írt cédula elkeveredett. Szintén a Széchenyiben történt, hogy nem lehetett fénymásolatot kérni a régi könyvek adott oldalairól, de megengedték, hogy az ablak mellett a digitális fényképezőgépemmel lefotózhassam a megfelelő részeket magamnak. Volt könyv melyet könyvtárközi kölcsönzéssel tudtam elérni, másikhoz 200 km-t kellett utaznom, hogy beleolvasás után rádöbbenjek semmi nincs benne ami nekem kell. Mindezen nehézségek ellenére a történetek javát sikerült összeszednem 2008—2009-re.
Ekkor találtam szembe magam még egy problémával. Ez egy nagyon-nagyon vegyes anyag. A költeményektől, balladáktól és szépirodalmi alkotásokon keresztül a népmesén és hiedelmeken, babonákon át az anekdotákig, a visszaemlékezésekig és a tudományos értekezésekig minden van. Ezt először fel kellene dolgozni, hogy abból utána lehessen mesét írni, amit majd illusztrálni tudok. Ki tenné ezt meg nekem? Érdeklődtem Ács Anna irodalomtörténésztől, aki azt mondta, hogy ha nincs ennek a témának kutatója, akkor senki nem fogja ezt megcsinálni. Ennek a konkrét témának nem volt kutatója. Hasonló területeket kutatnak, de ennek nem volt. Így elhatároztam, hogy megcsinálom én, de nekem ehhez nincs sem tudásom, sem képesítésem. Én művész vagyok.
6. Egyetemi felkészülés
Így 45 évesen tettem egy kiegészítő érettségit történelemből és művészettörténetből aztán felvételt nyertem a Tomori Pál Főiskolára szabadbölcsész alapképzésre, művészettörténet szakirányra. Elvégeztem kitűnő eredménnyel. Majd Szegeden folytattam tanulmányaim mesterképzésen, vizuális kultúra tudomány szakon, film szakirányon. 50 évesen, szintén kitűnő eredménnyel szereztem meg a diplomám. Igaz egyik végzettség sem irodalomtörténész, de amire nekem szükségem volt azt megkaptam, sőt még annál is többet. A főiskolát úgy kezdtem el, hogy majd valami akadémiai tekintélyelvű képzettséget ad. A Tomorin ez még igaz is volt, de Szegeden a Vizkulton a tanáraim jó része és a tanszékvezetőm Dr. Füzi Iza is sokkal fiatalabbak voltak nálam. Egy teljesen új szemléletet és gondolkodásmódot sajátíthattam el tőlük. Például, hogy nem a lexikális tudás a fontos, hanem az útvonal ismerete az értékes tudásanyaghoz. Vagy, hogy a mítosznak és hasonlók szellemi termékeknek nincs eredeti, legelső formája, az összes változat eredeti. Pl. Shakespeare egyik művének legújabb filmes változata is egyenértékű a leírt dráma szövegével, csak a művészi minőségében lehet különbség. Valamint, hogy a kultúra fogyasztói nem egységesek és nincs egységes kultúra, csak fragmentált kultúra és rétegigényeket kielégítő kulturális termék létezik.
Tanulmányaimnak köszönhetően képességeket szereztem a balatoni történetek feldolgozásához és nyertem egy új gondolkodásmódot az szöveganyag felhasználásával kapcsolatban. Így elkezdett tovább nőni a balatoni nagy mesekönyv ötlete sok könyvvé a különböző korosztályok számára megfelelő szöveg és képanyaggal. Foglalkoztató füzetekkel és társasjátékokkal. Ehhez nagy löketet adott, hogy 2017 tavaszán a balatonfüredi Kiskönyvfesztiválon megismerkedtem a Nők a Balatonért Egyesület társasjátékával és személyesen találkozhattam a Székelyföldi Legendárium munkatársaival. Az ő tevékenységük ismételten megerősített abban, hogy jó úton járok és, hogy szükség van nemcsak könyvekre, de egyéb kiegészítő kiadványokra, játékokra, hogy a varázslatos mesei és mondai világ életre kelhessen.
7. Rendezvények
A következő lépés a rendezvények és a játékok bevonása volt a népszerűsítésben. Majd két évtizede járok különböző rendezvényekre (falunapokra, városi rendezvényekre, céges és magánszemélyek rendezvényeire) karikatúrát rajzolni. Ezenkívül több évtizeden keresztül figyelhettem meg közvetlen közelről a Balatonfüredi Borhetek és kísérőrendezvényeinek alakulását, felépítését. Látom egy-egy rendezvény hiányosságát és értékelem azt amelyik lenyűgözi és magával ragadja a közönséget.
A mai ember és főleg a gyerekek kevésbé szeretnek elmélyülni, szemlélődni, olvasni, inkább az akcióra, interaktivitásra, kalandra, élményre, játékra vágynak. A művészet élvezete mára már játékos élménnyé változott a csendes áhítat helyett. Ezért igyekszünk a Balaton mitológia történeteinek bemutatását, népszerűsítését kibővíteni különféle játékokkal és szertartásokkal is.
8. A balaton-m.hu
Ma már nem működhet és nem teljesedhet ki sem egy üzleti vállalkozás, sem egy civil szervezet, sem egy alapítvány úgy, hogy nincs jelen a neten, vagy valamely közösségi oldalon. Ez a honlap a kiteljesedéshez vezető következő lépcsőfok. Bízom benne, hogy a Balaton mitológia lassan kiforrja magát és hamarosan teljes pompájában teljesedhet ki.
Köszönöm a figyelmet!
2020.08.18.
Zugor Zoltán, a Balaton mitológia létrehozója
1. A helytörténeti szakkör
A balatoni mesék, mondák, mítoszok, legendák és regék kutatásának története nagyon, nagyon régen kezdődött nálam. Még az általános iskola felső tagozatába jártam (1974-78) Balatonfüreden a Radnóti Miklós Általános iskolában, amikor Felföldi Dezső tanár úr, aki a magyar irodalmat és a földrajzot tanította nekünk helytörténeti szakkört hirdetett. Érdekelt a téma ezért elmentem rá. Olyan izgalmasan adta elő nekünk a Balaton kialakulását, a legendákat, a történelmi eseményeket és a nevezetességekről a tudni valókat, hogy teljesen magával ragadott a téma. Az elkövetkező évek folyamán felkerestem kerékpárral minden Balatonfüredhez közeli látnivalót, kiolvastam Lipták Gábor számtalan könyvét, nézegettem a régi balatoni térképeket, bújtam a balatoni útikönyveket.
2. Múzeumi tapasztalat
Általános iskola után aztán sokáig háttérbe szorult a téma, de 1985-87 között ismét szembe találkoztam a témával, amikor a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóságnál dolgoztam, mint grafikus. A feladatköröm sokoldalú volt, a műtárgyrajzoláson, kiállítás építésen, kiadványok (plakát, szórólap, katalógus) nyomdai előkészítésen kívül, készítettem helyszínrajzokat a tapolcai templomdombi ásatáson, Dr. Töröcsik Zoltán megyei múzeumigazgató mellett, rajzoltam Dr. Uzsoki András múzeum igazgatóhelyettesnek a tihanyi altemplomi kutatásai anyagának publikálásához. Ezen feladatok kapcsán és a velük meg a többi muzeológussal történt beszélgetések alkalmával rádöbbentem, hogy a sok ellentmondás ellenére van létjogosultsága a legendák világának és az emberi emlékezet tévedéseinek az egzakt tárgyi emlékekre és hitelesített dokumentumokra támaszkodó történettudományban. (például Dr. Töröcsik Zoltán a Tapolcai templom dombi ásatáson szóbeszédek alapján, mely szerint orosz katona van ott elásva, bukkant középkori és római kori sírokara.) Azóta is folyamatosan foglalkoztat ez a téma: a mesék, mítoszok világa, a történettudomány, a régészet, az ornamentika és az archaikus figurális képi ábrázolás.
3. Mesekönyv illusztrálás
A legközelebbi alkalom, ami a Balaton mitológiához kapcsolható az, amikor mesekönyveket, Benedek Elek meséit és rövidített meséket illusztráltam. A tündérmesék kapcsán szembe találtam magam egy alapvető problémával: miként lehet ábrázolni, képileg megjeleníteni, racionalizálni a mesék világát? Számos kritériumnak kell megfelelnie egy illusztrációnak: eladható és szép legyen a kép, szeressék a gyerekek, népies legyen, de meseszerű is, inkább racionális, mint elvont legyen az ábrázolás. Ennek kapcsán kezdtem el tanulmányozni a meséket, olvastam a meseértelmezéseket, a tudományos értekezéseket, beleástam magam a népimotívumok, ornamentikák és népi figurális ábrázolások mellett a ma divatos rajz és animációs filmek képi világába is.Az első ilyen jellegű mesekönyvben (Benedek Elek Nagymesekönyv 2. 1995.) a kiadó (Esély Könyvkiadó) kérésére realista stílusban próbáltam meg megjeleníteni a meséket. Ez a stílus a 10-13 éves korosztálynak esetleg jó lehet, de ők már nem olvasnak mesét. A 3-5 évesek, akiknek ezeket a meséket olvassák a szülők nem ilyen illusztrációk valók. A második magyar népmeséket tartalmazó könyvben (Láss csudát 1999. új kiadásban Egyszer volt…) szintén a kiadó kérésére (Szalay könyvkiadó) az illusztrációk kicsid Walt Disney-s, kicsit a Jankovics Marcell féle magyar népmesék rajzfilmsorozat stílusában és felfogásában készültek. Ezek a rajzok sikeresek voltak, még ma is, 20 év után is megjelentetik őket. Az adott korosztály számára működő képesek, de hiányoltam belőlük a mesei világ varázslatos képi megjelenítését.
A harmadik ilyen jellegű mesekönyvhez (Benedek Elek Magyar népmesék, 2006) elég nagy szabadságot kaptam a kiadópárostól (Nóvum, Csodaország), így sok merész elképzelést és művészi kísérletet is megengedhettem magamnak. Voltak sikeres ötletek és voltak olyan illusztrációk is, melyeket így utólag megítélve, jobb lett volna, ha kukába dobok. Ekkor született meg két örökérvényű illusztrációm is a Kecskekörmök meséhez. Majd 10 év múlva 2016-ban, ezen illusztrációk stílusát követve és ötvözve az 1999-essel készítettem tizennégy olajfestményt, elsősorban Fáy András Sió a Balaton tündére című regéjének illusztrálására. Azt gondoltam, hogy sikerül szintézisbe hozni a különböző értelmezési és ábrázolási módokat. Valamilyen szinten ez sikerült is, de nem úgy, ahogy szerettem volna. Viszont ennek a kudarcnak lett egy tanulsága: nem lehet egységbe fogni, egységbe foglalni a sokféle nézőpontokból származó értelmezéseket. Nincs egy kívülálló, különleges nézőpont ahonnét mindenki számára befogadhatóan és elfogadhatóan láttatni lehetne ezeket a meséket, mítoszokat. Aztán a későbbiekben ismertetett tanulmányaimnak is köszönhetően döntöttem úgy, hogy a történeteket a befogadók igényéhez, elvárásaihoz és elfogadási szintjéhez kell igazítani. Mondhatjuk úgy is, hogy a nehezen befogadható értéket, a keserű gyógyszerhez hasonlóan édes szirupba rejtve kell beadni. Így mind írásban, mind képi világban fragmentáltan, a különböző gyermek korosztályoknak, a fantasy- és anime-rajongó kamaszoknak, az átlagembereknek és a műértőknek is más képeket kell készíteni.
A gyerekeknek szánt képi megjelenítéshez mintaként vehetjük az óvodai és iskolai kiegészítő anyagokat, a GraphArt Kiadó Tappancs újságjait, a gyerekeknek szóló televíziós csatornák műsorkínálatát, amelyek az életkori sajátosságoknak megfelelően adják a történeteket és a képi világot. Ezek helyes voltát a statisztikákon túl megerősíthetem saját megfigyeléseimmel és gyermekeimtől szerzett tapasztalataimmal is. Az 1-4 éveseknek olyan képeket, figurákat kell készíteni, mint amilyenek a Dóra és barátai, a Bubbi guppik és a Mikes, a kislovag című animációs filmekben szerepelnek. A 3-8 éveseknek megfelelő képi világot az Így neveld a sárkányod és a Mia és én című animációs filmek adják vissza a legjobban. A 6-12 éveseknek viszont már a szuperhősös animációs filmek képi világa és figurái a megfelelőek. De a 6-12 éveseknek van már igénye művészibb alkotásokra is, melyet Rofusz Kinga és Szegedi Katalin művészi illusztrációi fejeznek ki a legjobban.
Áttérve a kamaszok és felnőttek képi világára, itt is a fragmentáltság megerősítését a filmiparból vehetjük. Ezek alapján a fantasy- és anime-rajongó fiatalokhoz a Balaton mítoszait képileg a képregények, animációs filmek és számítógépes játékok képi világának felfogásában és stílusában lehet eljuttatni. El kell fogadnunk azt a tényt is, hogy manapság a mítoszok képi megjelenítésének területén a fantasy világból kinőtt képi ábrázolás és a Gyűrűk ura, valamint a legújabb szuperhős filmek CGI (Computer-Generated Imagery) világa uralja a közízlést.
A felnőtt átlagembereknek Mucha és Klimt szecessziós, illetve Repin, Munkácsy és Zichy Mihály realista stílusa az, ami el- és befogadható. A művészetkedvelőket viszont a Reich Károly-féle grafikákkal, az Udvardi Erzsébet-féle táblaképekkel, vagy az Egry József-féle pasztellekkel, akvarellekkel lehet megérinteni.
4. A Balatoni mesekönyv terve
2003-ban készítettem a Szalay könyvkiadónak illusztrációkat a Tudod-e könyvsorozat 13. kötetéhez mely a Boszorkányok és varázslatok címet kapta. A kötetbe néhány szócikket én javasoltam Schmöltz Margit szerzőnek és párat írtam is, köztük a Balaton óriásról és a Sió tündérről szólót. A korábbiakban megjelent balatoni történeteket tartalmazó könyvek közül Lipták könyvei nem gyerekeknek szóltak. Czinke Ferenc könyve és Katona János kiskönyve pedig nem az, amit a gyerekek szívesen olvasnak nézegetnek. Ebben az időben jelent meg a Nők a Balatonért egyesület Balaton könyve is. De ebben sem volt olyan mint amit én szerettem volna látni és olvasni. Ezek kapcsán fogalmazódott meg benne egy Nagy balatoni mesekönyv ötlete. Egy olyan könyv, mely széles témában hozza a balatoni meséket, mondákat, regéket, legendákat a gyerekek nyelvezetére átírva, szépen és gazdagon van illusztrálva az előzőekben említett, kicsit Walt Disneys, kicsit magyar népmesés, kicsit művészibb stílusú illusztrációkkal. Sajnos az Internet térhódítása miatt és egyéb piaci átalakulások miatt a könyvpiac beszűkült, részben összeomlott. A kiadók sorra csődbementek, vagy csak visszafogottan terveztek. Új, saját kiadású, nagy költség vonzatú, illusztrált mesekönyvek kiadását elhalasztották.5. Forrás kutatás
Naivan kezdtem bele a balatoni mesék utáni kutatásnak. Azt gondoltam találok egy-két olyan könyvet melyeben bőségesen találok megfelelő meséket, vagy mondákat amelyeket át lehet írni mesévé. Tévedtem. Sorra futottam bele a tévutakba, az adatok rengetegébe és a források elérhetetlenségébe. A balatoni mese, mint fogalom megfoghatatlan volt a könyvtárban. Sokszor többszáz oldalas könyvben csupán 2-3 mondat volt az, ami egy mondát ismertetett. Úgy 2006-ot írtuk akkoriban. Nem voltak még fent Pdf. formátumban az interneten a régi könyvek melyben így könnyű a keresés. Ma már könnyűszerrel tudom bővíteni az anyagot köszönhetően a Googlenak, a MEk-nek, az Arcanumnak és a Library Hungaricana adatbázisainak. A Google minden régi könyvet beszkennel és folyamatosan bővülve közread. Így ma már digitálisan betudtam szerezni, angol, német, szerzők 100-150 évvel ezelőtti könyveit is. De épp legutóbb egy Bécsi könytár digitális archívumából töltöttem le egy 1856-os magyar nyelvű könyvet. A korabeli magyar folyóiratokat pedig a Hungaricana segítségével ma már könnyen elérhetjük. Ezzel szemben nem is olyan régen 15 évvel ezelött napok hosszú sorát töltöttem különböző könyvtárakban olvasással, kutatással, jegyzeteléssel. A forrás kutatási gondok viszont tovább gyűrűztek. Hiába találtam meg a hivatkozást, hogy melyik történetet melyik könyvben találom, nem volt meg a könyv. Például az Ethnográfia 1916-os különszáma Reikovic Dahorka - A Balaton keltezésének mondái című alapvető írásával nem volt meg a Bakonyi Múzeumban, sem a Veszprémi Megyei Könyvtárban. végül Kecskeméten találtam meg. A Széchenyi könyvtárban nem találták Gebhardt János 1856-os német nyelvű művének az első kötetét, mert még nem digitalizálták akkor a régi katalógus cédulákat és a régies betűtípussal, kézzel írt cédula elkeveredett. Szintén a Széchenyiben történt, hogy nem lehetett fénymásolatot kérni a régi könyvek adott oldalairól, de megengedték, hogy az ablak mellett a digitális fényképezőgépemmel lefotózhassam a megfelelő részeket magamnak. Volt könyv melyet könyvtárközi kölcsönzéssel tudtam elérni, másikhoz 200 km-t kellett utaznom, hogy beleolvasás után rádöbbenjek semmi nincs benne ami nekem kell. Mindezen nehézségek ellenére a történetek javát sikerült összeszednem 2008—2009-re.
Ekkor találtam szembe magam még egy problémával. Ez egy nagyon-nagyon vegyes anyag. A költeményektől, balladáktól és szépirodalmi alkotásokon keresztül a népmesén és hiedelmeken, babonákon át az anekdotákig, a visszaemlékezésekig és a tudományos értekezésekig minden van. Ezt először fel kellene dolgozni, hogy abból utána lehessen mesét írni, amit majd illusztrálni tudok. Ki tenné ezt meg nekem? Érdeklődtem Ács Anna irodalomtörténésztől, aki azt mondta, hogy ha nincs ennek a témának kutatója, akkor senki nem fogja ezt megcsinálni. Ennek a konkrét témának nem volt kutatója. Hasonló területeket kutatnak, de ennek nem volt. Így elhatároztam, hogy megcsinálom én, de nekem ehhez nincs sem tudásom, sem képesítésem. Én művész vagyok.
6. Egyetemi felkészülés
Így 45 évesen tettem egy kiegészítő érettségit történelemből és művészettörténetből aztán felvételt nyertem a Tomori Pál Főiskolára szabadbölcsész alapképzésre, művészettörténet szakirányra. Elvégeztem kitűnő eredménnyel. Majd Szegeden folytattam tanulmányaim mesterképzésen, vizuális kultúra tudomány szakon, film szakirányon. 50 évesen, szintén kitűnő eredménnyel szereztem meg a diplomám. Igaz egyik végzettség sem irodalomtörténész, de amire nekem szükségem volt azt megkaptam, sőt még annál is többet. A főiskolát úgy kezdtem el, hogy majd valami akadémiai tekintélyelvű képzettséget ad. A Tomorin ez még igaz is volt, de Szegeden a Vizkulton a tanáraim jó része és a tanszékvezetőm Dr. Füzi Iza is sokkal fiatalabbak voltak nálam. Egy teljesen új szemléletet és gondolkodásmódot sajátíthattam el tőlük. Például, hogy nem a lexikális tudás a fontos, hanem az útvonal ismerete az értékes tudásanyaghoz. Vagy, hogy a mítosznak és hasonlók szellemi termékeknek nincs eredeti, legelső formája, az összes változat eredeti. Pl. Shakespeare egyik művének legújabb filmes változata is egyenértékű a leírt dráma szövegével, csak a művészi minőségében lehet különbség. Valamint, hogy a kultúra fogyasztói nem egységesek és nincs egységes kultúra, csak fragmentált kultúra és rétegigényeket kielégítő kulturális termék létezik.Tanulmányaimnak köszönhetően képességeket szereztem a balatoni történetek feldolgozásához és nyertem egy új gondolkodásmódot az szöveganyag felhasználásával kapcsolatban. Így elkezdett tovább nőni a balatoni nagy mesekönyv ötlete sok könyvvé a különböző korosztályok számára megfelelő szöveg és képanyaggal. Foglalkoztató füzetekkel és társasjátékokkal. Ehhez nagy löketet adott, hogy 2017 tavaszán a balatonfüredi Kiskönyvfesztiválon megismerkedtem a Nők a Balatonért Egyesület társasjátékával és személyesen találkozhattam a Székelyföldi Legendárium munkatársaival. Az ő tevékenységük ismételten megerősített abban, hogy jó úton járok és, hogy szükség van nemcsak könyvekre, de egyéb kiegészítő kiadványokra, játékokra, hogy a varázslatos mesei és mondai világ életre kelhessen.
7. Rendezvények
A következő lépés a rendezvények és a játékok bevonása volt a népszerűsítésben. Majd két évtizede járok különböző rendezvényekre (falunapokra, városi rendezvényekre, céges és magánszemélyek rendezvényeire) karikatúrát rajzolni. Ezenkívül több évtizeden keresztül figyelhettem meg közvetlen közelről a Balatonfüredi Borhetek és kísérőrendezvényeinek alakulását, felépítését. Látom egy-egy rendezvény hiányosságát és értékelem azt amelyik lenyűgözi és magával ragadja a közönséget.
A mai ember és főleg a gyerekek kevésbé szeretnek elmélyülni, szemlélődni, olvasni, inkább az akcióra, interaktivitásra, kalandra, élményre, játékra vágynak. A művészet élvezete mára már játékos élménnyé változott a csendes áhítat helyett. Ezért igyekszünk a Balaton mitológia történeteinek bemutatását, népszerűsítését kibővíteni különféle játékokkal és szertartásokkal is.
8. A balaton-m.hu
Ma már nem működhet és nem teljesedhet ki sem egy üzleti vállalkozás, sem egy civil szervezet, sem egy alapítvány úgy, hogy nincs jelen a neten, vagy valamely közösségi oldalon. Ez a honlap a kiteljesedéshez vezető következő lépcsőfok. Bízom benne, hogy a Balaton mitológia lassan kiforrja magát és hamarosan teljes pompájában teljesedhet ki.
Köszönöm a figyelmet!
2020.08.18.
Zugor Zoltán, a Balaton mitológia létrehozója
